Ötvös és ötvösök
Ötvös az ötvösségről és a szakterületéről
Ha ékszer, egyedi ékszer, vagy ezüst- arany ékszer megmunkálására, restaurálására, vagy legyártására van szükségünk, akkor keressünk fel egy ötvös mestert. Jó azonban tudni, hogy az ötvösök nemcsak ékszert készítenek, hanem egyéb arany, ezüst, platina, bronz és egyéb fémekből és nemesfém ötvözetekből gyártanak egyéni igények szerint vagy sorozatgyártásban különböző dísztárgyakat, reliefeket más néven domborműveket. Tehát, amikor az ötvös szót halljuk, ne csak az egyedi ékszerek vagy a különleges ékszerek esetleg az ékszer készítés jusson az eszünkbe, hisz az ötvösművészet ennél sokkal tágabb területet ölel fel. Az ötvösművészet egyes területeinek megvannak a maga specialistái, így vannak cizellőrök, vésnökök, ékszer készítők, aranyművesek, ezüstművesek, bronzművesek, de megemlíteném a dísztárgy és bizsu készítőket is, bár az utóbbit inkább kellene divatékszer készítőknek nevezni. A mai kor ötvös mestere a művészi fémművesség egyes anyagaira és technológiájára specializálódott iparművészek. Sok időtől és fáradtságtól kíméljük meg magunkat, ha tudjuk, hogy mivel, kihez kell fordulnunk. Ebben próbálok segítséget nyújtani weboldalammal.
A magam speciális szakterülete a galvanoplasztika, valamint a lakásban, házkörül található fém és fém dísztárgyak restaurálása, felújítása. Lehet ez lámpa, csillár, díszdoboz, ezüst cigarettatálca, gyümölcskosár, képkeret, étkészlet, váza, kancsó restaurálása, felújítása vagy, akár egy veterán autó kilincsének, felnijének tükörfoglalatának nikkelezése, aranyozása stb. Röviden megemlíteném galvanoplasztikát is. Ez egy speciális galvanizációs eljárás, mellyel tökéletes fémmásolatokat tudok készíteni érmékről, szobrokról, reliefekről, de dísztárgyak sokszorosítását is lehetővé teszi gondoljanak csak a népi magyar ötvösök remekeire, mint például a honfoglaláskori tarsolylemezekre, süvegcsúcsokra, fém hajfogóra és egyéb fémplasztikákra.
Ötvös képzés
Vannak, akik elég hamar eldöntik, hogy iparművészek lesznek és iparművészeti szakközép iskolában elvégzik az ötvös szakot, mondhatni ötvös iskolába járnak. Vannak akiknél később születik meg eme gondolat és OKJ-s ötvös tanfolyam elvégzésével válnak ötvös „mesterekké”. Bár én a magam részéről az iparművészeti szakközépiskolai képzést részesítem előnyben, noha az ötvös felnőttképzés is kitermelhet jó szakembereket, főleg ha az ötvös tanuló elhívatott. Így ha tényleg komolyan veszi az ötvös tanfolyamot vagy jelen esetben az ötvös felnőttképzés által nyújtott szakismereteket, akkor folytatni tudja tanulmányait különböző művészeti főiskolákon, egyetemeken. Hogy mit tanulhat meg egy ötvös tanfolyamon az ember? Nos, fejlesztik formakultúráját, elsajátítja azokat az alapvető rajzi és plasztikai ismereteket, amire egy ötvösnek szüksége van. Alapvető fémtechnikai tudást és gyakorlatot szerez, ahhoz, hogy igényesen meg tudja valósítani az ötvösség különböző területein felmerülő szakmai és szakesztétikai feladatokat.
Önállóan képesnek kell legyen arra, hogy különböző anyagokból kivitelezze vagy adott helyzetben kiviteleztesse a különféle ötvös tárgyakat vagy azok alkatrészeit. Mindezekhez természetesen, tervet kell tudnia készíteni, majd a tervek alapján képesnek kell lennie megvalósítani a tervekben foglaltakat. Természetesen mindezt úgy, hogy alkalmazza az ötvös képzésben megszerzett elméleti és gyakorlati ismereteket. Egy jó ötvösnek ismernie kell a fémművesség területein alkalmazott tradicionális és a modern technológiákat is. Egy általános képzettségű ötvös tudását szakosíthatja a következő irányokba: aranyműves, cizellőr, drágakőfoglaló, ezüstműves, fémműves, lánckészítő.
Tanfolyamok az ország nagyobb városaiban elérhetőek, így ha valaki ötvös tanfolyamot akar végezni Szeged környékén vagy Budapesten csak üsse be a keresőbe: ötvös tanfolyam Budapesten, vagy ha Miskolchoz közel él, akkor ötvös tanfolyam Miskolc. De van képzés Pécsen és van tanfolyam Debrecenben is. Csak egy jótanácsot adnék a leendő kollegáknak, mindenki alaposan tanulmányozza át az egyes ötvös képzések által nyújtott szolgáltatásokat és árakat.
Színes és nemesfémek, mint alapanyagok
Arany, ezüst, bronz, réz, alpaka stb., mint alapanyagokról, sokat lehet írni és beszélni is, főleg ha az embernek a szakmájába vág. Itt inkább röviden összefoglalnám azt, hogy jellemzően miből mit készítenek az ötvösök. Az arany jellemzően ékszerek alapanyagát képzik. Beszélhetünk arany karikagyűrűkről, fülbevalókról, melltűk is készülnek belőle, továbbá aranylánc , medál, és karkötők. Az aranyat ezenkívül füst lemezek formájában használjuk tárgyak aranyozására is. Az ezüstöt, mint anyagot elsősorban evőeszközök, dobozok mint pl. cigarettatárca, szelence és púderdobozok készítésére használjuk. Ebből az anyagból sok tálca, tál, kosár is készül. A dohányzókészletek vagy ünnepi cukordobozok, serlegek és vázák is zömében ezüstből születtek születnek, jóval kevesebb az aranyból készített ilyen jellegű tárgy. Noha bronzból, rézből és ezüstből is készítenek ékszereket akár gyűrű, fülbevaló vagy karkötők legyenek, ha igazán értékeset és exkluzívat szeretnénk, akkor aranyat, fehéraranyat, vagy platinát választunk. Az előző anyagokból készített ékszerek amellett, hogy jól mutatnak, az újabb kutatások szerint jótékony hatással vannak az egészségünkre is, a bőrön át felszívódva értékes nyomelemekkel látják el szervezetünket. Egy alkalomhoz illő művészi ékszer, legyen az aranyból, ezüstből, rézből fontos kiegészítője lehet mind ruházatunknak mind pedig egyéniségünknek, úgyhogy gyönyörködjünk és gyönyörködtessünk és fejezzük ki magunkat az iparművészeti remekeken keresztül.
Bizsuk és ékszerutánzatok
A bizsuk, vagyis magyarosan megnevezve a divatékszerek, az ékszerutánzatokból fejlődtek ki, de a századforduló óta mind kivitelét, mind célját illetően jelentős változáson ment keresztül, és a valódi ékszerek mellett egyre önállóbb szerepet kapnak a női ruházat díszítésében. Stílusa és kivitele kezdetben azonos volt a valódi ékszerekével Önálló szerephez csak akkor jutott, amikor stílusában már nem az ékszereket utánozta, hanem a gyakran változó női ruhadivathoz alkalmazkodva, annak nélkülözhetetlen díszítő kiegészítőjévé vált. A bizsuk anyaga a célnak megfelelően kezdetben fém volt, amelyet aranyoztak vagy ezüstöztek, hogy a valódi ékszer hatását keltse. Ahogyan változott a szerepe, úgy bővült a készítéséhez felhasznált anyagok sora is. A mai bizsuk anyaga és díszítőeleme nemcsak fém és a drágakövek alakját és színét utánzó üvegkő, hanem gyöngyház, műanyag, fa, bőr stb.
A bizsuk iránti igény, amely évről évre növekedett nagyüzemi iparrá vált, de megőrizte iparművészeti jellegét is. Ezek tervezésével világszerte nagyszámú iparművész foglalkozik, akik a divattervezőkkel szorosan együttműködve, évről évre a ruhadivathoz alkalmazkodó újabb formákat alakítanak ki. A bizsukészítés olyan művészeti ág, amelynek saját kifejező eszközei vannak. A díszítések mindig alkalmazkodnak a ruházat stílusához vagy legalábbis azzal összhangban vannak. A díszítést tehát egy meghatározott használati tárgyhoz alkalmazzuk. A divat-ékszerkészítés tehát, mint a legtöbb iparművészeti ág, egy alkalmazott művészet. Ma már a nagyüzemi gyártásnak is szigorú művészi igényei vannak. A bizsuk tervrajzok alapján elkészített modellek után gyártjuk, előre meghatározott technológiai előírások alapján. A divatékszergyártás rendkívül szerszámigényes, ezért a tervezők költségmegtakarítás céljából az egyes díszítőelemeket több modellhez is alkalmazzák anélkül, hogy az egyes darabok egyhangúvá válnának.
Ötvös szerszámok
Egy jó szakember megismerszik az általa használt szerszámok minőségéről, de milyen szerszámokkal is dolgozik egy ötvös? Egy ötvös mester alapvető szerszámai közé tartoznak: az ollókések, kivágó és lyukasztószerszámok, sajtólószerszámok, verőszerszámok, húzószerszámok, hideghengerek, cizellálószerszámok, mint a cizellőrkalapács vagy a poncoló, kalapácsok, szívfúró és hántolószerszámok. Nos ha az ember fémekkel dolgozik, akár maga is elkészítheti ezeket. Bővebben: Az ötvös szerszámok